Kettesével szeltem a lépcsőket könyvtár irányába. Az osztálytársaim messze előttem jártak. Mindnyájan a fénymásoló szobába tartottunk. A könyvtár ajtaja sejtelmesen, résre nyílva várt, gyorsan becsusszantam rajta, köszöntem, majd sietve becsuktam magam mögött. Néhány lépéssel… néhány átkozott lépéssel később pillantottam meg.

      Tán képzelődtem? Meglehet. De a látvány egy életre rabláncra vert. Akár akartam, akár nem. Ma már keservesen sírok, hogy elmúljon ez a veszedelmes érzelem, de mindhiába. Vasmarokkal melengeti szívemet felmerengő arcképe, és érdes hangon búg fülemben a nap minden percében gyönyörűséges neve.

       Csak egy pillanatra tekintettem be a könyvtár géptermébe. A számítógépek népes sora hangosan zúgott. Semmi különöset nem vettem észre, először. Jeges érintés égette meg testem, ahogy elhaladtam a fehérre mázolt faajtó mellett. Megtorpantam, majd mély önkívületbe esve lépdeltem vissza. Mint aki szellemet látott. Bár az lett volna, de mégsem.

     Egy lány állott társaival. Meglepetten meredtem rá, már nem tudom mit néztem meg először rajta, az arcát, vagy a haját( különös mód emlékeztetett egy nem rég elvesztett barátoméra), nehezemre esik visszaemlékezni, de egy dolgot soha nem fogok elfeledni, amit belül éreztem akkor. Görögtűz lobbantotta lángra szívem, mely, mint hamuiból feltámadt főnix madár, kezdett el újra dobogni. Hangosan, akár a tenger zúg, s hevesen, akár a kőzet izzik a hegyek gyomrában.

      Hosszasan meredtem értetlenül, de az idő csak számomra telt. Millió gondolat hevert szétszórva a fejemben, várva, hogy helyükre pakoljam azokat. Akár a földrengést követő káosz. Megváltoztak a világ törvényei számomra. Lebegtem. Newton törvényei nem hatottak rám. Álom csak, gondoltam. Lelkem lassan elhagyta testem, s a lány köré fonódott, megölelte, s tisztán mosolygott, barátra talált. Nem kell hozzá tudomány, és több éves ismertség. Megízlelte nemes lelkét és ez elég volt. Elég, ahhoz hogy megjegyezze. Egy életre.

      Súlyos koppanás a kemény kövön. Nem szállok már, és végképp nem álmodok. Egy helyben állok, tágra nyílt szemekkel egy lányt bámulok feltűnően. Szerencsére még nem vett észre, ahogy a barátai sem. Elmosolyodva beszélt, szelíden. Halkan, nem is hallottam, pedig csak néhány méterre állottam tőlük.

     - Hé Peter gyere már, mire vársz? Mindjárt vége a szünetnek! - Szólalt meg Adam mellettem.

     Visszatérve a valós világ nyomorúságos kínjai közé még egy utolsó pillantást vetettem a lányra, aki oly mély benyomást tett rám pusztán az egyszerű kisugárzásával, mint amilyet még soha sem éreztem… talán csak egyszer. Annál a lánynál… de Ő a múlt, s most a jelen történései folynak. Ami történt, megtörtént, elmúlt. Mint az esti vihar, mely reggelre sehol,s az élet a régi kerékvágásában folytatódik tovább..

      Megráztam a fejem, majd odafordultam Adamhoz hogy folytassam a mindennapi színjátékot, amit sokan csak „életnek” neveznek.

     - Menjünk tesó! – szóltam a megszokott hangsúlyban, és elindultunk.

Első ízben szeretnék minden kedves olvasót(már ha egyáltalán akad) köszönteni.

Az én nevem Kadocsa Alán, ami egyfajta írói álnév, bár írónak nem nevezném magam. Jómagam kedvelem mind az epikus, mind lírai alkotások többségét. Kedvenc íróim, költőim közt kiemelkedő szerepet kap Stephen King, a horror műfaj koronázatlan királya, és József Attila is.

Azért nyitottam ezt az oldalt, hogy ha igény van rá, elszórakoztassalak titeket régebbi, vagy akár újonnan írott novelláimmal, akár verseimmel. Ami kicsit sajátossá teszi majd az oldalt, és remélem így fog alakulni, hogy többek között arról fogok írni, ami a kedves közönséget érdekli! Történeteim folytatására nagyban befolyásoló tényezőként fog hatni a kommentek amiket ti hagytok magatok után. Szívesen indítok szavazásokat, és szívesen fogadok el kissebb novellák megírását kérésre.

Sok mindent nem árulhatok el magamról, de kérdezzetek bátran, örömmel válaszolok. Továbbá egy kéréssel is fordulnék hozzátok. Hamarosan megtalálhatóvá válok Myvipen is. Amennyiben elnyertem tetszéseteket, örömmel töltene el, ha bejelölnétek, hogy tudjam, kik azok akik néha erre tévednek és végig futják műveim sorait.

Úgy gondolom mindent leírtam amit szerettem volna. Ha jól alakulnak a dolgok, holnap várható az első történetem, vagy annak egy töredéke.

Tisztelettel: Kadocsa Alán